Volltext

EBH2001. 585
Ha a fogyasztóvédelmi hatóság a minőségi kifogás jótállási jogszabályoknak megfelelő kivizsgálását írja elő, hatáskörét nem lépi túl. A határozati rendelkezés azonban nem érinti a kötelezett - mint polgári jogi jogalany - azon jogát, hogy a minőségi kifogás alaposságát vitassa, teljesítését megtagadja [1959. évi IV. tv. 36., 307. §, 1997. évi CLVI. tv. 43. § a) és i) pontja, 89/ 1998. (V. 8.) Korm. rendelet 6. § c) pontja és 4. § c) pontja].
A beavatkozó a felperestől vásárolt személygépkocsit 1997. május 6-án vette át.
A beavatkozó 1998. március 6-án a felperesnél bejelentette, hogy az első futómű „beráz”.
A felperes megkereste a gépkocsi abroncsának szállítóját, aki 1998. március 17-én vállalta a gumiabroncs cseréjét.
A cserére nem került sor, ezért az alperesi beavatkozó 1998. április 24-én kérte a gépkocsi kicserélését.
A felperes 1998. május 7-én vállalta a gumiabroncsok cseréjét. Az alperesi beavatkozó azonban azt nem fogadta el, ragaszkodott a gépkocsi cseréjéhez.
Az alperesi beavatkozó 1998. május 28-án panaszt nyújtott be a fogyasztóvédelmi hatóságnál, amelynek alapján Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala Fogyasztóvédelmi Felügyelősége határozatában a felperes igazgatóját - mint intézkedésre jogosultat - arra kötelezte, hogy a 117/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet 2. §-ában és 3. §-ában foglaltaknak - figyelemmel a Ptk. 306. §-ára - tegyen eleget, és intézkedéséről, az elsőfokú hatóságot, 15 napon belül, írásban értesítse.
A felperes ügyvezető igazgatójának fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy a felperes a gumiabroncs kicserélése vonatkozásában fennálló kötelezettségének eleget tett, az alperesi beavatkozó jogosulti késedelembe esett, ami a felperes egyidejű késedelmét kizárja. Sérelmezte, hogy az első- és másodfokú határozat eltérő tényállást állapított meg. Előadta, hogy a gumiabroncs dolog-résznek tekintendő, az alperesi beavatkozó panaszát időben orvosolták, és utalt arra, hogy az alperesi beavatkozó a gépkocsit nem bocsátotta rendelkezésükre, illetve az új abroncsot nem fogadta el, ezért a felperes késedelme kizárt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes kereseti kérelmét az előírt 30 napos határidőn belül nyújtotta be, megjelölve, hogy az abban foglaltak sértik törvényes érdekeit, a kereseti kérelmet pedig a bíróság hiánypótlási felhívását megelőzően részletesen indokolta. Hangsúlyozta, hogy bár az alperes nem a felperessel, mint jogi személlyel, hanem ügyvezető igazgatójával szemben hozott kötelező rendelkezést, a felperesnek is érdeke fűződik az alperesi határozat törvényességének vizsgálatához.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperesi beavatkozó jótállási igényének érvényesítése polgári jogviszony keretében történhet, az alperes hatásköre közigazgatási eljárásban a jótállási kötelezettségből eredő jogvita érvényesítésére nem terjed ki, ily módon hatáskörét meghaladóan járt el, amikor határozatának indokolásában a személygépkocsi cseréjéről állást foglalt. Kifejtette, hogy az alperes hatósági jogköre arra terjed ki, hogy a gépkocsira vonatkozó jótállási jegyet szabályosan kiállították-e, a jótállási kötelezettség keretébe tartozó javítások elvégzésének feltétele biztosított-e, illetve a termék az egyes tartós használatra rendelt termékek jótállási kötelezettségéről szóló 117/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Jót. Korm. r.) 8. § (1) bekezdése értelmében forgalomba hozható volt-e.
Összességében megállapította, hogy az alperes hatáskörét túllépte, amikor a jótálláson alapuló igény érvényesítésével kapcsolatosan folytatott eljárást, az új eljárásra pedig azt az iránymutatást adta, hogy a jótálláson alapuló igénnyel kapcsolatos eljárást a felperessel szemben meg kell szüntetni, az alperes azonban nincs elzárva annak vizsgálatától, hogy - a gumiabroncsok meghibásodásával kapcsolatos megállapodásra figyelemmel - a termék forgalomba hozatalához szükséges követelmények biztosítottak-e. Utalt továbbá arra, hogy az alperesi beavatkozó jótállásból eredő igényét polgári eljárás keretén belül érvényesítheti.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte, hivatkozással arra, hogy a felperes keresete elkésett, abból nem állapítható meg, hogy a felperes miért tartja jogszabálysértőnek az alperesi határozatot. Ezért - álláspontja szerint - az elsőfokú bíróságnak a pert meg kellett volna szüntetnie. Előadta, hogy a gumiabroncsra vonatkozó jótállási jegyben szereplő kikötés jogszabályba ütközik, helyette a Jót. Korm. r., illetve a vásárlók minőségi kifogásainak intézéséről szóló 4/1978. (III. 1.) BkM rendelet (a továbbiakban: BKM r.) előírásait kell alkalmazni. Kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. tvr. (a továbbiakban: Ptké. II.) 6. § (1) bekezdése értelmében a felperesnek a kijavításról 15 napon belül intézkednie kellett volna, ennek elmulasztása miatt az alperesi beavatkozó a Ptk. 306. § (2) bekezdése alapján jogosan kérte a személygépkocsi cseréjét. Hangsúlyozta, hogy hatáskörét az eljáró hatóság nem lépte túl, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szervezetéről, feladat- és hatásköréről, valamint a fogyasztóvédelmi bírság felhasználásáról szóló 89/1998. (V. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: F. Korm. r.) 6. § (1) bekezdés c) pontja alapján jogszerűen kötelezte a felperes ügyvezetőjét az alperesi beavatkozó minőségi kifogásának elintézésére.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az alperesi beavatkozó hibabejelentésétől számított 30 napon belül a hiba kijavítását vállalta, annak teljesítését azonban az alperesi beavatkozó nem tette lehetővé. Hivatkozott arra, hogy az alperes hatáskörét meghaladóan járt el, amikor a személygépkocsi cseréjét írta elő. Rámutatott arra, hogy az alperesi beavatkozó gépkocsiját változatlanul használja, panaszát a keréktárcsa cseréje megszüntette.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú fogyasztóvédelmi hatóság határozata a felperes ügyvezető igazgatóját arra kötelezte, hogy a Jót. Korm. r. 2. és 3. §-ában foglaltaknak - a Ptk. 306. §-ára figyelemmel - tegyen eleget, és intézkedéséről a hatóságot, 15 napon belül, írásban értesítse.
A felperes ügyvezető igazgatójának fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozati indokolás szerint a felperes az alperesi beavatkozó minőségi kifogását elfogadta, az ezen időponttól számított 15 napos javítási határidőn belül azonban a javítást nem végezte el, ezért az alperesi beavatkozó a Ptk. 306. § (2) bekezdése alapján kérheti a kicserélést.
A fogyasztóvédelmi hatóság határozati rendelkezéseiből megállapítható, hogy az csupán a Jót. Korm. r. 2., illetve 3. §-ában foglalt, a jótállási kötelezettség tartalmát meghatározó rendelkezések végrehajtására irányuló kötelezettséget fogalmaz meg, és közvetlenül nem rendelkezik olyan jogérvényesítésről, amely a Ptk. 7. § (1) bekezdése értelmében - eltérő törvényi rendelkezés híján - bírósági útra tartozna. Az alperesi határozat indokolása a minőségi kifogás intézésének rendjével, illetve határidejével kapcsolatos megállapításokat tartalmaz, és azt a végkövetkeztetést rögzíti, hogy az alperesi beavatkozó a Ptk. 306. § (2) bekezdése szerint kérheti a kicserélést. Ez a határozati indokolásra szorítkozó megállapítás azonban nem jelenti azt, hogy a kicserélés, mint szavatossági jog érvényesítése, fogyasztóvédelmi hatósági hatáskörbe tartozna. A Ptk. 7. § (1) bekezdésére figyelemmel ugyanis a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 43. § a) pontjában, illetve i) pontjában, továbbá az F. Korm. r. 4. § (1) bekezdés c) pontjában megállapított hatáskör csupán a fogyasztók minőségi kifogásainak, panaszainak intézési rendjére, határidejére vonatkozó jogszabályi rendelkezések megtartására irányulhat. A felperes intézkedésre jogosult tisztségviselője - mint a felperesi gazdasági társaság képviselője - polgári jogi jogalanyként a személygépkocsi vásárlásából, mint polgári jogi jogügyletből származó jogok és kötelezettségek teljesítésére, csak a Polgári perrendtartás szerinti per eredményeként, bírósági határozattal kötelezhető.
A Ptk. 248. §-a szerinti jótállás olyan szerződést biztosító mellékkötelezettség, amelynek alapján a kötelezett a szerződésszegés következményei alól csak annak bizonyításával mentesülhet, hogy a hiba oka az átadás után keletkezett. A jótállás tehát a polgári jog olyan - külön nevesített - intézménye, amely a hibás teljesítésért fennálló, fokozott felelősséget a kimentés lehetőségének szűkítésével valósítja meg, tehát a szerződésszegésből eredő jogok érvényesítése is polgári peres jogvitában történhet.
Az alperesi határozat a felperes intézkedésre jogosult tisztségviselőjét arra kötelezi, hogy az alperesi beavatkozó minőségi kifogását a Ptk., a Ptké. II., a Jót. Korm. r., valamint a BKM r. előírásainak megfelelően vizsgálja ki, és intézkedéséről az előírt határidőn belül a fogyasztóvédelmi hatóságot írásban értesítse. A határozati rendelkezés nem érinti a felperes - mint polgári jogi jogalany- azon jogát, hogy az alperesi beavatkozó minőségi kifogásának alaposságát vitassa, teljesítését megtagadja, ebben az esetben pedig az alperesi beavatkozó igény-érvényesítése bírósági útra tartozik.
A leírtak alapján az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontot foglalt el, amikor úgy ítélte meg, hogy az alperes eljárása során hatósági hatáskörét túllépte.
A Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta az alperesi fellebbezést a keresetlevél tartalmát, illetve benyújtásának határidejét illetően.
Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy a felperes a bírósági hiánypótlás kézhezvételét követően, a törvényes érdekek sérelmére hivatkozó keresetlevelét részletesen indokolta. A keresetlevél benyújtásakor hatályban volt Polgári perrendtartás 124. § (1) bekezdése értelmében a keresetlevél hiánypótlás végett történő visszaadására a bíróságnak lehetősége volt, illetve az érdeksérelem tenyéré a felperes már hiányos keresetlevelében is hivatkozott. Ezért - az alperesi fellebbezésben kifejtettekkel ellentétben - az elsőfokú bíróság helytállóan járt el, amikor a felperesi keresetlevelet érdemben bírálta el.
Az alperesi beavatkozó igény-érvényesítésével kapcsolatos fellebbezési előadást a Legfelsőbb Bíróság azzal a megszorítással találta alaposnak, hogy a fogyasztóvédelmi hatósági hatáskör nem terjed ki a jótállás alapján fennálló szavatossági jogérvényesítésre.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta az alperesi álláspontot a tekintetben is, hogy az F. Korm. r. 6. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a hiányosságok megszüntetésére az azért felelős személyt - adott esetben a felperesi gazdasági társaság ügyvezetőjét - kell kötelezni.
A leírtak alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kf. VI. 37. 184/2000. sz.)
(Megjelent: A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2001/2)